Pappardelle

Micsoda gyönyörű, zenélő név!

Lehetne akár egy Mozart-opera szereplője is.
De nem, ez a szélesmetélt olasz neve. Méltatlanul kevéssé ismert itthon.
Én is addig kotorásztam a spájzomban, amíg meg nem találtam egy elhagyatott fél csomaggal.

Márpedig az őszi Stahl-magazin annyira felcsigázott, hogy úgy döntöttem, megcsinálom a "húsmentes hétfő" receptjét, ami kéksajtos, karamellizált körtés szélesmetélt fenyőmaggal.
Nekem fenyőmagom nem volt itthon, ezért friss dióval csináltam, és cukor helyett mézzel, de semmit nem rontott rajta a változtatás.
A tésztát érdemes  a végefelé kifőzni, akár párhuzamosan a szószkészítéssel, nehogy megmerevedjék nekünk, addig legalább kicsit hűlnek a többi dolgok.

Egyszerűsége ellenére valami leírhatatlanul finom étel, igazi gourmand kaja.
Tényleg zenél az ember szájában, elandalít....húha, ezt most jól megmondtam.

Szóval kérem: most érik az isteni mézédes körte, tészta van (ha nincs szélesmetélt, más is jó azért), kéksajt van, érdemes megcsinálni.
Nem mértem az időt, de szerintem kb. 20 perc alatt megvan.
Megéri megcsinálni. Igazi földi mennyország!
Nagyon hálás vagyok a Stahl Juditnak, mindig van egy csomó iszonyú egyszerű és gyors, finom, és különleges receptje.
Majd írjátok meg, hogy ízlett.

És a recept a következő:

Kéksajtos karamellizált körtés szélesmetélt dióval vagy fenyőmaggal

Hozzávalók:

50 dkg szélesmetélt (pappardelle)

30 dkg körte

1 evőkanál citromlé

5 dkg dió (vagy fenyőmag)

1 evőkanál vaj

1 teáskanál méz vagy cukor

3 dl habtejszín

15 dkg rokfortsajt  (kéksajt)

só

bors

Elkészítés:

Száraz serpenyőben a durvára vágott diót, vagy az egész fenyőmagot pár perc alatt megpirítjuk, majd kiszedjük és félretesszük. Vigyázzunk, ne égjen meg!

A körtéket elnegyedeljük, vagy kis darabokra vágjuk, a citromlével összeforgatjuk.

A vajat a serpenyőben felforrósítjuk, mikor barnulni kezd, rádobjuk a körtét, megöntözzük mézzel vagy rászórjuk a cukrot és pár percig kevergetve sütjük, így egy kicsit rákaramellizálódik. Vigyázzunk meg ne égjen a cukor/méz. Ha kész, tálra szedjük, félrerakjuk.

A serpenyőbe beleöntjük a tejszínt, és belemorzsoljuk a kéksajtot  - egy kicsit félreteszünk a sajtból majd a kész étel tetejére. Pár perc alatt kevergetve sűrű mártássá főzzük, majd levesszük a tűzről és sózzuk, borsozzuk.

A szélesmetéltet forrásban lévő sós vízbe dobjuk, majd az utasításoknak megfelelően kifőzzük és leszűrjük, lecsepegtetjük.

A tésztát összeforgatjuk a mártással, rádobjuk a karamellizált körtéket, majd megszórjuk a dióval vagy fenyőmaggal és a félretett kéksajtdarabkákkal és azonnal tálaljuk.

A másik receptet pedig a neten láttam, aztán egy nagyon kedves ismerősöm elküldte nekem.

Iszonyú egyszerű, és nagyon szuperül néz ki, vendégvárónak is finom.

Az egyben sült karfiolról van szó, amit brokkolival is ugyanúgy meg lehet csinálni.

Isteni finom, még Anyukám is - aki egyébként igazi carnivorus hominus - jó étvággyal evett belőle.

És a recept:

Egybensült karfiol / brokkoli

Hozzávalók:

1 egész fej karfiol vagy brokkoli

trappista

mozzarella

hagyma vagy lilahagyma

piros kaliforniai paprika

tejföl

só

fűszerkeverék

Elkészítés:

A karfiolt/brokkolit megtisztítjuk, leveleit leszedjük.

Bő sós és pár csepp olajos vízben félig megfőzzük, majd kiszedjük, kihűtjük.

Sajtszeleteket összetekerünk, majd a karfiolrózsák közé beszúrogatunk jó mélyre, vigyázva hogy ne essék szét a karfiol. Közepükbe piros kaliforniai csíkokat dugunk, de ezt el is hagyhatjuk. Felszelünk hagymát vagy lilahagymát, azokat is bedugdossuk a résekbe. Mozzarellaszeleteket tűzünk a maradék üres helyekre. Kicsit belesózunk és beleszűszerezünk a mélyébe mindenhol óvatosan. Majd a tetejét is bátran  megfűszerezzük valamilyen sós fűszerkeverékkel, majd tejföllel alaposan megkenjük, és bőségesen megszórjuk reszelt sajttal, lehet egy része füstölt is, vagy parmezánforgács  is.

Sütőben megsütjük, majd mint a tortát, elnegyedelve tálaljuk.

Brokkoliból is tökéletes.

Ja, és köszönöm az érdeklődésteket, ilyen kajákkal egyáltalán nem nehéz a vegetarianus lét.
Nyammmm....