Kőkáposzta - mákkifli....

Talán mindenkinek ismerős a régi gyönyörű magyar népmese, A kőleves, a felejthetetlen Szabó Gyula előadásában.
No, hát  ippeg ez jutott ma eszembe, hogy milllyen jó lönne egy jó kis kőlevest csinálnyi..ollyan vegamódra.
Én is ippeg pakógattam otthun, hát tanáltam egy nagydarab követ, valahonnan egy tengerpartól. Gondútam egyöt, oszt úgy mögéheztöm egy jó kis kőlevesre. Nézegettem a zöldségraktáraimat, hát nem tanáltam egy szép, nagydarab kölkáposztát? De megörültem nékije. Kotorgattam a hűtőmet, hát a kezembe akadt egy darabka egérlátta sajtocska is. Meg egy másik, egy mozzarellácska.
Ott árválkodtak kettecskén a hűtőcském sarkában.
Megbátorodva bedobtam főni a darabokra szelt kölkáposztát a nagydarab kő mellé, hogy én majd levest főzök.
De közben egy darabka sütnivaló....ööö..nem, nem kölbász, dehogyis kérem, hanem mákoskifli-anyag is megtanálódott. EZ pontosan ollyan, mint a dióskifli/vaníliáskifli, csak dió helyött mákkal. Gondútam hát egya nagyot, gyorsan mögsütöttem azt, hogy éhen ne haljak, amíg a kőlevesem fől.
A mákoskifli hamar mögsült, jól megettem üket, még sikerült nektek lefotózni, itt van,láthattyátuk:

aztán  - mivel még meleg volt a sütő - kikavartam pillanatok alatt egy kis besamelmártást barna rizsliszbül. Hagytam szegénykét, hadd hűljön ki.
Közben gyorsan leszűrtem a kőlevesrül a megfőlt kölkáposzta-darabokat, felvertem két tojásfehérjét habbá - megmaradt a hétvégi sütésbül, oszt annak a receptye is következni fog nemsokára, tán következő mesémben... - beledobtam a hűtőben árválkodó fél tojássárgáját is, meg  a megreszelt árva sajtdarabot, a felszelt másik árva mozzarellát, az egészet jól összekevertem a közben langyosra hűlt besamelmártással, megsóztam-borsoztam-őrölt szerecsendióztam, aztán az egészet egy kivajazott - igen, csak egy kenésnyi vajacska árválkodott a hűtőm egyik sarkában - maradék zsemlemorzsáva megszórt sütőformába öntöttem, a tetejére pár vékonyka szelet mozzarellát raktam és megszórtam a maradék zsemlemorzsával.
Sutty, betoltam a forró sütőbe, és mire néhány Magyar népmesék-et megnéztem a jutyúbon, már szállongtak is kifelé a nyálcsorgató illatok.

A várakozás percei alatt még összedobtam egy kis salátáth ozzá, zellerszárból (halványító zellernek is híjják az úrinépek....), almábul, és igen, a hűtőmnek ezer sarka van, ott árválkodott egy maradék olajbogyó üvegben. Zuhintottam hát hozzá kis levet is, az megsózta, birsalmaszörpöt egy pöttyintésnyit, meg pár csepp - igen, kitaláltátok, pont annyi maradt az üvegben - tokaji furmintól készült ecetet a zöldesszínben játszó olívaolaj-pöttyök mellé..

Még idejében lekaptam  a kész kőkáposzta-felfújtamat a salátámmal, itt láttyátok feleim!...és csodáljátok:

A követ pedig a leves aljábul jól kivettem, mögmostam, oszt böbugyoláltam.
 Viszöm magammal, ha möghíjtok magatokhon, ha nem, úgyis jó lesz, bérakom a fiókba,
macska sincsön, aki kölcsönveszi....

Itt a vége, fuss el véle!