No-hús: - vegyros -vét

Ez az első hús nélküli húsvétom.

Hát ezt nem gondoltam volna.

Azt pedig végképp nem, hogy az anyukám - aki egy igazi húsevő, vagy más néven:
Carnivora Matera....(elnézést kérek a névért ...tőletek...) az alábbi bőséges húsvéti bőségtálas reggeli végén csodálkozva döbbent rá, hogy:
- Jéééé, el is felejtettem a sonkát!....

Megéltem már pár húsvétot de én még ilyet az életben nem hallottam tőle.
Ez pedig óriási nagy szó.

Nem akarom én megtéríteni a no-hús-vegaságra, nem én.  Főleg, amikor közli velem lesajnálva a zöldséges zöldség zöldség hegyén-hátán kajáimra, hogy....úgymond:
- Én aztán nem eszem zöldséget, még kihullik a hajam tőle!....
De tényleg, ezt szó szerint idéztem most.

És akkor ez a váratlan sonkafelejtés.....temagasságos...hogy itt még mi lesz!....talán Alzheimer???

No, akkor mitatom is a mai húsvéti reggeli bőségtálunkat.

Két kérdés van hozzá( na jó, inkább csak egy, mert a másikat ...vagy az egyiket bizonyára könnyedén kitaláljátok):

1. Mitől lila az a tojás?

2. Az a nagy fehér a zöld mezőben mi lehet ott alul?

Aki mind a kettőt kitalálja egy roppant érdekes konyhai eszközt kap tőlem ajándékba.
( Igazából ez lesz a harmadik találós kérdés majd, hogy meg tudjátok-e mondani, vajon mire való a díjeszköz...)

Miután jól bekajáltunk ( én majdnem elájultam, annyit ettem reggelire), következett a könnyű kis ebédem.
Ehhez már sajnos csak részben társult" KihullikAHajamTőle"-anyukám.
Az előétel még okés volt neki - kis juhtúrós-túróssalátacsónakok, valahogy így néztek ki:

De aztán a vegyrosos főételemet egyedül kellett elfogyasztanom.
Nem is bántam, mert nagyjából tele lett a hozzávalókkal az asztal.

Volt abban a gyrosban minden földi jó, amit találtam a hűtőben.
Tormás majonéz, mustár, olívabogyó, ecetes jalapeno paprika, aszalt paradicsom apróra vágva, salátaszív, pirított wokzöldségek, paradicsom, paprika, hónapos retek, körte,vöröskáposztapüré, reszelt sajt....

A gyrost szépen előkészítettem, az egyik végén levágtam, majd késsel belül zsebet készítettem bele. Ezután picit megpirítottam szárazon egy palacsintasütőben, aztán beleraktam a salátaszívet - a hőtől ez kicsit megpuhult, megkentem vékonyan belül a majonézzel és mustárral, majd beleszórtam szépen sorban mindent, amit láttatok itt fent az asztalomon. Egy kézben alig tudtam tartani a fotózáshoz, úgy megtömtem. Előbb szinte a gyros pukkadt ki...aztán meg a hasam, úgy jóllaktam tőle.
Valami isteni finom ízorgia volt!
Különben meg mindenki azt rakjon bele, amit szeret....szerintem majd a zöldborsópüréből is fog belemenni legközelebb....a zöldborsó fehérjéje ugyanis az egyik legfontosabb vegafehérjeforrás.
Csak nézzétek meg a testépítő boltokban az ebből készített fehérjekészítmény árát...megtudjátok!...de tényleg: a zsenge zöldborsónál kevés finomabb dolog van: a krémes édessége a vöröskáposztapüré pikáns ecetességével csodásan harmonizál....és az ízek együtt, fölségesek!...nyamm)

Bár alig tudtam megmoccanni ezen szép, könnyű fogások sorozata után, de én még olyat nem láttam, hogy egy pihekönnyű desszert le ne ment volna a torkomon.

És most így húsvétkor mi lenne a legfinomabb desszert? Hát egy rizskoch.

A főtt rizs recyclingjának egyik legnemesebb módja is ez, és az otthoni tojásbank is legalább kicsit fogy tőle. Részletes receptet nem írok, mert ez annyira egyszerű:
felesben tej-víz keverékben megfőzni a rizst, vagy a megfőtt rizst tejben újrafőzni, majd kihűteni kicsit, egy darab vajat beledobni és 2-3 tojás sárgát belekeverni, cukrot vagy bármi más édesítőt, de vanília legyen benne mindenképpen, majd a fehérjéket felverés után óvatosan belekeverni. Édes (vagy sima) morzsával beszórt, előtte kivajazott sütőformában aranybarnára sütjük. Melegen-langyosan-hidegen, bárhogyan is finom.
Én itt rózsalekvárral kentem be még melegen a tetejét, eper és málnalekvárt, konzerv barackot és megyet és friss epret raktam hozzá. Sajnos a tejszínhab lemaradt róla....de a maradékhoz tutira megeszem.

Ezzel a finomsággal kívánok Nektek is kellemes húsvétot!

És várom a megfejtéseket, a megjegyzésbe írjátok bele.