Fújd fel!

Hát igen! Fújd csak fel!

A felfújtaktól úgy tapasztalom sokan ódzkodnak: kényes kaja, vigyázni kell rá, azonnal összeesik, bonyolult az elkészítése, meg még millió más indokkal nem állnak neki az emberek.

Igaz is részben ez a félelem, mert mint mondják gasztrokörökben: " inkább a vendég várjon a felfújtra, mint a felfújt a vendégre"...és ez igaz is.
De ha tényleg tudjuk időzíteni a tálalást, azaz: ott toporg az éhes siserehad, hogy mikor lesz már kész, mikor ehetünk már végre? ... nem lesz gond vele.

Ezzel a pofonegyszerű túrófeltújttal még inkább nem, mert ahogy látom órák múlva, vagy netán másnap is ( már ha marad belőle egyáltalán) szépen ehető, pont úgy néz ki, mint frissen.

Az úgy volt, hogy maradt egy jelentős adag túróm, valahogy nem volt kedvem krémmé varázsolni a reggeli kenyérkémhez. Meg máshoz semvoltkedvem. Csak néztem, mit csinálhatnék belőle, míg az október Lakáskultúrát lapozgatva megláttam egy jónak tűnő receptet: túrófelfújt csilis szilvaszósszal. Ez utóbbit elvetettem, mert úgy rákattantam a karamellizált körtére - lsd korábbi receptjeim egyikét - hogy mindenképpen azt akartam enni hozzá.
Gyorsan meg is csináltama felfújtat....hát, ezt annyira egyszerű elkészíteni és olyan fantasztikusan finom lett, hogy majdnem elájultam. Még az Anyukám is nagy kedvvel eszegette, pedig erőteljesen lobbizott a bocisütijéért, de érdemes volt meggyőznöm, hogy inkább ezt csináljam meg.
Amit kitapasztaltam, beleírtam a receptbe.
Vágjatok neki bátran, ez nem fog összeesni akkor sem, ha véletlenül később eszi a nép.
Aztán majd írjátok ám meg, hogy sikerült, jó?

És a recept.

Túrófelfújt  karamellizált körtével

A Lakáskultúra 2015 októberi száma alapján

Hozzávalók:

3 tojás

8 dkg cukor

1 db citrom

6 dkg puha vaj

2 csomag vaníliás cukor

50 dkg túró

5 evőkanál búzadara

Elkészítése:

Vajazzunk ki egy tűzálló tálat.

Válasszuk szét a tojásokat.

Szitán nyomjuk át a túrót és adjuk hozzá a búzadarát, majd egy időre  rakjuk félre – lehet pár órára is.

A lereszelt citromhéjat a vajjal , kb. 3 dkg cukorral és a két csomag vaníliás cukorral összekeverjük krémesre.

Egyenként beledolgozzuk a tojássárgáját, majd a túrós- darát.

Verjük  fel a tojásfehérjét keményre, majd a kb. 5 dkg cukorral tovább.

A túrós masszába óvatosan keverjük bele kanalanként a felvert habot, majd simítsuk bele a kivajazot formába és kb. 180 fokra előmelegített sütőben süssük 40-45 percig.

Én mézzel karamellizált körtével ettem, amibe kevés sárgabaracklekvár és tejszín is került.

Ja meg egy kis kökénylekvárral is….de bármi mással is finom.

Mennyei, könnyű édesség.

Hát akkor menjünk visszafelé a képzeletbeli menüben.

A padlizsán egy never-ending sztori nálam. Most épp egy raguban.
Szegény félhalott padlizsánokat - valahogy hátraszorult a tárolóban kettő - erős lelkifurdalással küzdve kihalásztam, megmentettem az ép részeket, lehéjaztam, darabokra vágtam és pici olajon puhára pároltam. Dobtam hozzá egy fej lilahagymát és ráöntöttem egy kis megmaradt fűszeres paradicsomszószt. Főztem egy kicsit, épp csak hogy összerottyant. Rizskoszorúban tálaltam és reszelt parmezánt szórtam rá. Mennyei volt!

Póréleves mehet még hozzá.
A póráhagymát jól megpucolva - mert képes a homok-föld belemászni a levelek közé - darabokra vágtam, kevés olajon megpároltam és sós-fűszeres lével felöntöttem, megfőztem. Egyszerű, finom.
Főleg télen, jó kis melegítő étel..ja, hogy még nincs tél?...hát akkor frissítő! Nullo problemo!

Hát ennyit mára!

Ja, és kérdésetere válaszolva, igen, már egészen gördülékenyen megy a lakto-ovo-vegaságom.
Nem érzem a hús hiányát. Kérlek, ne küldjetek nekem disznótorost! Neee!
És jól vagyok. Próbáljátok ki ti is!