Fradi-Újpest BFF
Ma ebédnél elálmodoztam arról, hogy miklyen szuper világ is lenne, mikor a Fradi-szurkolók az Újpest-szurkolók nyakába borulnának, és együtt slattyognának sörözni...békésen, barátilag.
BFF..tudjátok. BEst Friends Forever...még olyan kis cuki szilikonkarkötőkkel, zöld-fehér-lilával biztosítanák örök barátságukról a másikat.
Na ja! Majd ha fagy!
Éééééés tényleg, Fagy.
De kegyetlenül.,
Meg havazik is.
Rendületlenül.
Ahogy a két szurkolótábor gyűlölete kitart.
Örökkön örökké.
Ahogy tudjuk. És fújjuk.
Hát, így ábrándozgattam én a kis ebédem fölött.
A szép, hihetetlenül zöld zöldborsóm, a szinte perverzlila salátám és az érintetlen szűz hó...ööö...akarom mondani: fehér rizsem fölött.
Az egyik parton ott volt a pár darab kisütött "vakarékom" - mármint amit az Anyukám rántott csirkéjének a bunda-alapanyagaibóől készült.
A finom zöldborsó bőven ellát értékes fehérjével, nem is kell a hús.
A lila saláta pedig valami isteni.
Én, aki szívből utálom a klasszikus céklasalátát, ezt örömmel eszem meg.
Vörös saláta néven olvastam egyszer valahol.
De szerintem ez egyértelműen püspöklila Nem? De!
A négy lilsávörös alapanyag a következő:
cékla
lilakáposzta
lilahagyma
vérnarancs
Ebből most nekem hiányzott ugyan a vöröskáposzta, de helyette még találtam a fotózás után egy adag fehérkáposzta-salátát árválkodni magában a hűtőben, így azt is hozzáettem.
Ezzel együtt nem lett volna olyan szép fotogén a kajám, mint nélküle. Nem? De!
Tehát az alapanyagokat ahogy vannak nyersen julienne-re vágtam, már amit lehetett, a céklát, és a lilahagymát....ok, ok,,,vágattam, mert nem értem rá, így anukám keze lett tőle szép lila, De az is bőrápoló, nem? Ja, hogy nem..hát ez van.
Aztán a nrancsokat kifiléztem, és közben felforraltam egy kis vizet ecettel-édesítővel, sóval-borssal, kis űrölt köménymaggal, és ráöntöttem.
Miért főztem fel a vizet? hát azért, mert így eltartható a saláta. Fene se fog naponta készíteni ilyen salit.
És hát ez lett belőle. Bevallom,m egy csippentésnyi szűraz gombát még beáztattam hozzá, mert rizibizit akartam készíteni eredetileg, de ezek a színek megihlettek, így csak odadobtam őket mellé, amikor már jól megszívták magukat vízzel. Az erdészné...tinorúját. Mert az volt gomba.
Na, ezzel aztán tényleg olyan volt, mintha húst ettem volna.
Órákig tartott a telítése.
CSaináljátok meg, Fradi és Újpestis BFF! Nem fogjátok megbánni!
Találkozunk majd a húfehér (rizs)mezőkön!
BFF..tudjátok. BEst Friends Forever...még olyan kis cuki szilikonkarkötőkkel, zöld-fehér-lilával biztosítanák örök barátságukról a másikat.
Na ja! Majd ha fagy!
Éééééés tényleg, Fagy.
De kegyetlenül.,
Meg havazik is.
Rendületlenül.
Ahogy a két szurkolótábor gyűlölete kitart.
Örökkön örökké.
Ahogy tudjuk. És fújjuk.
Hát, így ábrándozgattam én a kis ebédem fölött.
A szép, hihetetlenül zöld zöldborsóm, a szinte perverzlila salátám és az érintetlen szűz hó...ööö...akarom mondani: fehér rizsem fölött.
Az egyik parton ott volt a pár darab kisütött "vakarékom" - mármint amit az Anyukám rántott csirkéjének a bunda-alapanyagaibóől készült.
A finom zöldborsó bőven ellát értékes fehérjével, nem is kell a hús.
A lila saláta pedig valami isteni.
Én, aki szívből utálom a klasszikus céklasalátát, ezt örömmel eszem meg.
Vörös saláta néven olvastam egyszer valahol.
De szerintem ez egyértelműen püspöklila Nem? De!
A négy lilsávörös alapanyag a következő:
cékla
lilakáposzta
lilahagyma
vérnarancs
Ebből most nekem hiányzott ugyan a vöröskáposzta, de helyette még találtam a fotózás után egy adag fehérkáposzta-salátát árválkodni magában a hűtőben, így azt is hozzáettem.
Ezzel együtt nem lett volna olyan szép fotogén a kajám, mint nélküle. Nem? De!
Tehát az alapanyagokat ahogy vannak nyersen julienne-re vágtam, már amit lehetett, a céklát, és a lilahagymát....ok, ok,,,vágattam, mert nem értem rá, így anukám keze lett tőle szép lila, De az is bőrápoló, nem? Ja, hogy nem..hát ez van.
Aztán a nrancsokat kifiléztem, és közben felforraltam egy kis vizet ecettel-édesítővel, sóval-borssal, kis űrölt köménymaggal, és ráöntöttem.
Miért főztem fel a vizet? hát azért, mert így eltartható a saláta. Fene se fog naponta készíteni ilyen salit.
És hát ez lett belőle. Bevallom,m egy csippentésnyi szűraz gombát még beáztattam hozzá, mert rizibizit akartam készíteni eredetileg, de ezek a színek megihlettek, így csak odadobtam őket mellé, amikor már jól megszívták magukat vízzel. Az erdészné...tinorúját. Mert az volt gomba.
Na, ezzel aztán tényleg olyan volt, mintha húst ettem volna.
Órákig tartott a telítése.
CSaináljátok meg, Fradi és Újpestis BFF! Nem fogjátok megbánni!
Találkozunk majd a húfehér (rizs)mezőkön!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése